Háztetőn mászik a nyákos nap

Szürke lepel falaz

Falat emel

Ne tovább

Szerelmes találka odakinn

Lépéseid öntöm

Kaptafába

Veled én

Köszönt a családi diófa

Bujkál érett dió

Közös játék

Az emlék

Gesztenyefa tövében ültél

Ott vártad a Mamát

Nehéz napok

Utolsók

„Szívem! Virágot kertünkből hozz!”

Sok estét ültek ott

Fát ültettek

Holnapot

A futtatott szőlő kerítés

Cakkos levelekkel

Zongorázta

Perceit

Odaszólt fecske sebes röpte

Cinke mellé ült le

Rigó fütyült

Csodáról

Még elindultak a hegyekbe

Erdei csapások

Velük mentek

Mint régen

Innen volt a páfrány borostyán

Kertünk befogadta

Csipet élet

Zöld kapocs

Vízesés merengő múlt zuhan

Néha gyorsul a csönd

Kezét fogom

Repülők

Kapu nyílik temető útján

Szívem virágaival

Állok bambán

Én Apám

Elfolyt könnyeimben fuldoklom

Szenvedek mert élek

De ma érted

Halok meg

Sokszor csak most teszem de sokszor

Idő kereke űz

Éveimre

Éveket

Szólnék de fejemre koppintasz

Csöndes csendes kértél

Ma is hallom

Örökké