Néprádió, olyan feketegombos
Rácsozott huzattal
Olyan nyelvelő,
kotyogós, fejkendős
hangulatú…
Falusi tanú volt
penészes időben
Fölnéztem rá
A szekrény tetején ült
Mi több: trónolt
A Kunember jött
Minden este jött
Nagyapámhoz,
Nagyapámhoz
rádiót hallgatni
Ahol pergett a
kunsági homok,
ahol a kórót
huzatos szél terelte,
onnan jött ő…
Jött földrengetően
vihar előtti csendben
Hozzánk tartozott
Nagybajuszú, nagyfejű
kun ember volt
Ő aztán volt
Nagy darab
és őzött
De hogy
Családtag volt
a rádió
Ő hírt adott,
„rádiójátékot ’56-ról”
tettenérést magunkról
a történelemnek
„Hát nem möggyüttek a muszkák!
Hogy összetanákoztak má mögin!
Verje mög az Úristen Űket!” – háborgott az Öreg
Nem féltem
Ilyen nagy darab ember
A rádió hangja…
Pesten a sok ember
Voltunk mi sokan…
Voltam olyan kilencéves
Nőttem minden este
Egyre többen lettünk,
egyre többen mertünk
a súlyos esti csöndben
Szűk lett minden
amikor ablakon
tört be tankok
fogcsikorgó hangja
…a feketegomb járt
erre, meg arra,
a tankok meg előre
Falumban a Kultúrházban
összegyűltek az arravalók
és nem arravalók
„Engedjék ki Mindszenty-t!” – kiabálta apám
…a feketegomb járt
erre, meg arra,
a tankok meg előre
A Kunember fia
Kálmán, menekített
Menekített arra érdemeseket…
Oda, ahova menniök kellett
„Hát nem möggyüttek a muszkák!
Hogy összetanákoztak má mögin!
Verje mög az Úristen Űket!”
Lyukas közepű zászlóinkon át
lőtték a szabadságot
Ó Istenem
A Kunember
szerette fiait
Fiai pedig minden
Embert szerettek,
kik nem is őztek,
de mentek előre
Nem féltek
„Hát nem möggyüttek a muszkák!
Hogy összetanákoztak má mögin!
Verje mög az Úristen Űket!”
…a feketegomb járt
erre, meg arra,
a tankok meg előre
Corvin köz
Köztársaság tér
…
…
Hősök hősei
A Kun
magyar tőről
fakadt hazafiakat nevelt
Amikor eljött a nap,
egyenes derékkal fordult
a rácsozott huzatú
doboz felé
Nem tudta,
hogy
ő
is
hős,
főszereplő
