A második székről zuhant arccal a földre.Fehér zoknija volt. Talpa arca helyett arc. Nézett a vakfehér mindenkire. Rémisztő tekintet. Kéz és láb nélkül, mert feje valahol teste másik végében. Tőle balra egymás mögött egy – egy ember ült. Ijesztően robotok.…

 Megbuggyant a tej. Nem kellett volna megbontani a csomagolást. Állaga sűrű, átlátszatlan tömeg...Nem színtelen, nem szagtalan... Kémiaórán gajdoltuk az odavalót. De mi az, ami a tejbe nem való, amitől már nem is az, aminek vettem. Csütörtöknek vettem. Ő a macskám.…

Ősz Langyos finom szél kezén Ablakok csukódtak   Misére szólt a harang A falu letérdelt   És közéjük ült az ősz Nyár bűneit mosta   Titkos padon érintés Benne rücskös napok   Levélüzenet hulló Mély árkok tűntek el   Levéltakaró…